Oldaltérkép | E-mail
Kegyelem Alapítvány  
 
Tahi 2014
Tahi 2013
Tahi 2012.
Tahi 2011.
Tahi 2010
Mátrafüred-Sástó 2009
Tahi 2008
Tahi 2007
Gyorslinkek
   
Tahi 2007
   
 

Milyen volt a Kegyelem Alapítvány 2007-es tábora?

Lássuk, hogy érezték magukat a táborozók!

T. B.

Idén 23. alkalommal került megrendezésre a KeGYELeM alapítvány gyermekhete Tahiban, a pár éve felújított Baptista táborban, amin sok éve rendszeresen részt veszek.

A tábor a visegrádi hegységben, a dunaparttól nem messze, a hegyoldalban, az erdőszélen található, igen nagy területtel rendelkezik, ahol foci, kosár, röplabdázási lehetőségek adottak.

A hét során napi 4 étkezés volt, az ennivaló egy közeli étteremből lett rendelve - ahol gondosan ügyeltek arra, hogy lehetőleg olyan ételek készüljenek, amelyeket válogatósabb gyerekek is szívesen megesznek-. (Mindig bőséges volt az ennivaló, annyira, hogy sosem volt olyan alkalom, amikor minden elfogyott volna.)

A korai, 7 órás ébresztőhöz és 9 órás takarodóhoz eleinte nehéz volt hozzászokni, azonban a hét vége felé már sikerült átállnunk ezekhez az időpontokhoz.

A táborban a napi program vizonylag sűrű volt, a délelőtt folyamán korosztályok szerint kialakított csoportos keretek között zajlott bibliai tanítás, délután szabad foglalkozások, szakkörök, sportprogramok voltak, majd vacsora után közös tanítás, tábortűz.

A közös és csoportos éneklésre nagy hangsúly van fektetve minden évben, a korosztályos csoportok között a hét végén énelverseny volt megrendezve, melyet kreatív ötletekkel, jelmezekkel, hangszerekkel is feldobtunk.

A tábor résztvevői a hét elejétől fogva csapatokba voltak beosztva, mely csapatok minden nap ügyességi, műveltségi vetélkedőkben vettek részt, különböző feladatokra kellett közösen felkészülniük. Ezen csapatversenyek sorát a hét végén a tábor környéki erdőben megrendezett túra zárta, ahol megadott feladatokat kellett végrehajtaniuk a csapatoknak egyes állomáshelyeken. A résztvevők mindegyike érkes, kisebb-nagyobb ajándékokat kapott végül, a helyezésüknek megfelelően.

Az alapítvány által rendezett táborokban mindig az adott hely környékében levő érdekes, látványos, illetve figyelemre méltóbb helyekre látogatunk el, pl.: pár éve a füzéri vár, vagy a visegrádi boppálya. Idén a Szentendrei szigeten levő Bodor-Majorban néztünk meg egy lovasbemutatót.

Az időbeosztás olykor kissé túl feszes volt, kevesebb játék és szabadidő lehetőség volt, mint korábbi években, de lelkileg sokat épülhettünk a héten, jókat beszélgethettem másokkal, sok barátot szerezhettünk.

Úgy gondolom, aki akarta, az nagyon jól tudta magát érezni, jövőre érdemes minél többeknek eljönni.

[Névetelen]

Sok élményem volt a táborozás során. Jók voltak a reggeli tanítások, a közös éneklések és az esti igehirdetés. Egyik-másik estén mi, a tini csoport előadtunk valamit, és az erre való készülés jó hangulatú volt.

Az énekverseny is a heti program része volt, ahol a különböző tanítói csoportok készültek énekkel – egy választott, és a kötelező ének. Erre is mindenki örömmel készült, azzal a reménnyel, hogy elsők lesznek J

Persze nem ez volt benne a lényeg szerintem, hanem az, hogy Istent dicsérhetjük vele és jól érezzük magunkat.

A hét témája József története volt, erről szóltak a tanítások is.

Hozzátartozott a mindennapi programhoz a „piramisépítő játék”, ahol különböző csapatok vetélkedtek egymással. Ez is sok jó élménnyel járt.

A hét „fizetőeszköze” az „ezüst” volt, amit gyűjteni kellett. Lehetett is a szép, rendezett szobákért kapni. Ezek az ezüstök jól jöttek a táborzáró túrán, ahol pontot értek.

Nagyon tetszett nekem még az utolsó esti alkalom, főleg az esti „külön” lelki beszélgetés a fiatalok között.

Jó volt a társaság, remélem, jövőre mindenkit viszontlátok!

 

Buru Henrietta

Amikor megérkeztünk, még nem számítottam rá, hogy ilyen jó lesz. Bár nem először vagyok ebben a táborban, de ebben az évben éreztem nagyon, hogy GYEREKtábor. Sok kicsi, kevés tini. Eleinte elég rosszul éreztem magam emiatt. De a későbbiekben a sok program és a korosztályonkénti tanítás elfeledtette ezt velem.

A legnagyobb élményem ebben a táborban az énekverseny előtti imádság volt. Nagyon keveset tudtunk készülni, így egy nagyon kis egyszerű ritmikai éneklést találtunk ki. Sok segítséget nyújtottak zenész kortársaim. Sz.D., az egyik gitárosunk nagyon izgult, hogy nem fog neki menni. K-S.Zs. a legutolsó percben kihívott minket, hogy álljunk körbe, fogjuk meg egymás kezét és imádkozzunk. A végső „ámen” után mindenki sokkal, de sokkal szabadabb lett, s már Sz.D. sem izgult. Az imának ereje van! Az énekversenyen harmadikok lettünk (nem három csoport volt J)

A szobában 12-en voltunk, nyolcadikosok és középiskolások egyaránt.

Sok új barátot sikerült szereznem és emellett újakat is tanulhattam Isten szeretetéről!

Remélem, jövőre is találkozhatok… Talán veled?

2007. 07. 15.

Török Andrea

Nekem ez a tábor nagyon tetszett. Szép maga ez a hely, de a legszebb az, hogy volt sok jó program és sok tanítás, amik szintén jók voltak. Sok minden tetszett a programokban, például tábortűz, kirándulás, táborzáró túra. De a legjobban a szombat este tetszett.

Mindig szép a szombat este, mert ilyenkor jön rá mindenki, hogy igazából mit is tett egész évben. Ezen az estén én mindig sírok. De nem csak én, hanem sokmindenki. És én ilyenkor azért sírok, mert boldog vagyok, hogy Istent szolgálhatom és követhetem. És azért is szoktam sírni, mert tudom, hogy a bűneimet le kell tennem egyszer. De nem csak egyszer, hanem sokszor. És rájövök, hogy bűnös vagyok, és ezeken a szombat estéken mindig leteszem. És ezért hálás vagyok az Úrnak, hogy mindig megbocsát nekem.

És annak örülök még, hogy két szobatársam megtért ebben az évben és letette Isten elé a bűneit, és egyben rendezték őket.

De egy kicsit visszatérek az elejére. Én ebbe a táborba eleve úgy jöttem el, hogy „Á, biztos olyan lesz, mint a többi hétköznap!” De utána a harmadik nap rájöttem, hogy nem. Mert a kiránduláson egyszer csak egy hang megszólalt bennem, ahogy beszélgettem egy lánnyal, akiről azt hittem, hogy nem is jöhet szóba, hogy barátnők lehetünk. És ez megváltozott, mert én annyira megszerettem. És ez a hang ez volt: „Ez a hét nem olyan lesz, mint a többi, mert Velem töltöd, és én gondoskodok róla, hogy szeressen itt mindenki, ne legyen rossz kedved, stb.” És amikor ezt meghallottam, olyan jó volt.

Hát, remélem, ti is így voltatok vele, akik itt voltatok. És remélem, találkozunk még.

Szűcs Anna

Volt csomó jó program. Az egyik délután a Bodor-majorba sétáltunk, ami azért volt tök jó, mert közben lehetett jókat beszélgetni. Aztán volt az egyik nap olyan is, hogy íjászok, agyagosok és egy ollóvágtás bácsi is jött. Az íjazás különösen is tetszett.

Nekem nem kezdődött annyira jól ez a hét, de aztán az emberek, a tanítások, az áhitatok és az esti istentiszteletek miatt a hét végére nagyon jó lett. Úgy érzem lelkileg és testileg is építő volt ez a hét.

Remélem, jövőre is találkozunk.

Tran Tri Sherilyn

Tavaly voltam először Tahiban. Rengeteg jó élményem volt, de a mostani tábornál már sok minden változott. Amikor megérkeztem, volt egy konkrét elképzelésem a táborról, de ez nem olyan lett, mint amilyennek elképzeltem.

Időközben rájöttem, hogy a saját elvárásaimat Isten elé helyeztem, és észrevettem, semmi sem sikerülhet jól, ha nem kérjük a mi Urunkat.

Az egyik esti áhítaton vezetőnk (Zsófi) elmondott egy történetet, ami segített ráébredni arra, hogy Istenre kell bízzam az életem, és el kell engednem, mert ha igazán fontos, Isten úgyis kimunkálja. Az úrvacsora alatt arra is ráeszméltem, hogy minden napért hálásnak kell lennem, mert az egy új esély számomra. Egyszer lehet úgy, hogy azt gondoljuk, nincs miért hálásnak lenni, de igenis van, mert csak egyszer lehet egy napot megélni, utána már az időt nem tudjuk visszaforgatni.

A tábor nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, de azt a mércét, amit felállítottam, a lelkiekben Isten felülmúlta.

2007. július 15. vasárnap, Tahi

Mizsei Dóra

Egyik legnagyobb élményem a táborozás második napján történt meg velem. A tini csoportnak egy érdekes jelenettel kellett fölkészülnie estére. Rendelkezésünkre állt egy egész délután, ami teli volt sok nevetéssel. Legjobb része az öltözködés volt, amikor minél idétlenebbül kellett felöltöznünk. A legpoénosabb a Szabó Norbi – Dávid páros volt.

Majd ezután elkezdtük gyakorolni a jelenetet. A lényege az volt, hogy a fiataloknak bemutassuk, hogy mi az, ami minket a világban vagánnyá tesz, és próbáltunk rámutatni arra, hogy mindez Isten előtt teljesen jelentéktelen (pl. rossz beszéd és viselkedések).

Szerintem jól sikerült, és amit tudtunk, azt megtettük, a többit Isten végzi el.

[Névetelen]

Varga Diána a nevem, és a Kegyelem Alapítvánnyal jöttem táborba. Ez egy falu, Tahiban vagyunk. Nagyon jól telt a hét, jó társaság volt és még hozzáteszem, a szobavezető nagyon kedves. Voltak minden nap imaórák és énekeltünk is esténként. Voltak szakkörök, túrázások. Csináltunk divatbemutatót és mit ne mondjak, elég jóra sikeredett. Volt énekverseny, az is jó volt. A felnőttek elég barátságosak.

Nekem kifejezetten a divatbemutató, lovasbemutató, énekverseny tetszett és még sorolhatnám, de igazán az egész hét nagyon jó volt. Nekem lelkiekben nagyon jó volt ez a tábor. Szóval nagyon változatos programok vannak.

Érdemes eljönni ide Tahira. Vannak esténként áhítatok, énekelünk is. Csak nagyon rövid volt ez a hét sajnos. Remélem, jövőre el tudok jönni ebbe a táborba!

Lüszi

Illés Juliannának hívnak. Harmadszor jöttem ebbe a táborba, és mint ahogy eddig, úgy most is rengeteg izgalom és még több humor volt rá jellemző. De nem elfelejtendő az sem, hogy bár kikapcsolódhattam itt, ugyanakkor lelkileg is nagyon építőnek bizonyult.

Ami tetszett, hogy egyszerre több olyan dologban is kipróbálhattam magamat, amelyekben eddig még soha. Ilyen volt például az íjászkodás, az agyagozás és még sok minden más. Az énekverseny is nagyon tetszett, bár rengeteg izgalommal és egy kevés vitával járt.

A felnőttek most is, akár csak eddig, nagyon kedvesek és megértőek voltak. Nekem személy szerint rengeteget adott, hogy beszélhettem a szobavezetőmmel, ami nagyon sokat segített.

Az igeversek is nagyon tartalmasak és építőek voltak. A lelkipásztor, Albi bácsi is nagyon jókat mondott, amiből rengeteget tanultam. Tahi után mindig fel vagyok töltődve, de félek, ha hazatérek, ez hamar lelohad. Nekem még a csoportbeszélgetés volt, ami úgy igazán elgondolkodtatott. Néha elszomorított és máskor megvidámított.

Ha néhány szóba bele kéne foglalnom ezt a hetet, csak azt tudnám mondani, hogy lelkileg építő. Remélem, hogy jövőre is eljöhetek!

Csvila Ráhel

A táborban a délelőtti csoportos tanítások tetszettek a legjobban, és tényleg sokat lehetett belőlük tanulni.

Hiába voltam már sokszor ebben a táborban, a programok még mindig nem unalmasak, de azért jó, ha egy-egy évben van néhány új dolog. Egy nap tök zsúfolt, szóval nem igazán lehet unatkozni és sok jófej gyerekkel, fiatallal, felnőttel meg lehet ismerkedni.

Ami negatív egy kicsit, hogy 9-kor már csak a szobánkban lehet lenni és nem lehet beszélgetni a szobánkon kívüli emberkékkel, de talán túl lehet élni.

Talán a legjobb dolog, hogy minden évben történnek megtérések, megújulások, amik… szuperré teszik, szóval nem lehet ez olyan rossz tábor…

Csicsy

Vasárnap van, 08:48 perc. Nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a hét. Nagyon sok élményben lehetett részem, pl. íjazás, sétálás, éneklés, Bodor-major és még sok más. Minden élmény az életemben úgy érzem, közelebb kerültem Istenhez.

A szombat este megváltoztatta az egész életem. Nagyon más volt ma felébredni. Szinte boldogan tettem, nem úgy, mint régebben…

Este az egyik barátnőmmel elmentünk beszélgetni Zsófival és Albert bácsival. Nagyon-nagyon-nagyon jó volt. Amikor ránéztem Albert bácsira, szelídség áradt a szeméből és az arcáról. Zsófi arcán könnyek csordultak le a meghatottságtól. És mi a barátnőmmel sírtunk, csak sírtunk. Olyan jó volt eldobni bűneimet és Istent beengedni a szívembe. Onnan már soha nem jöhet ki. Nem engedem, mert nagyon jó!!!!!!! J.

 
     
 
Kegyelem Alapítvány| Kezdőoldal | Kedvencek közé powered by